Az amerikai pocoknyúlról –, amely Észak-Amerika valamennyi országában megtalálható – azt mondják, hogy nagyon hasonlít a rajzfilmfigura Pikachu-ra, vagyis arra az apró, rágcsálószerű Pokémonra, melynek rövid, sárga szőre van, hátán barna színű sávokkal. Azt, hogy ez igaz-e, nem tudom, de az biztos, hogy kis mérete ellenére az amerikai pocoknyúl az egyik legerősebb állat, mivel a legkeményebb telet is túléli. Hegyvidékeken, alpesi élőhelyeken él, általában magányosan. Néha szoktak egy-egy példányt egymás közelében látni pihenés közben, de nem ez a jellemző rájuk. Pedig annyira aranyosak, hogy az embernek kedve támad vigyázni rájuk. Élőhelyeik hihetetlenül szélsőségesek, mind a terep, mind a körülmények szempontjából. És igen, a pocoknyúl úgy lett megteremtve, hogy boldoguljon ezekben a helyzetekben. Ezek a kis cukiságok aranyosak, csodálatosak és kemény hegymászók!     

Sok más állattal ellentétben, az amerikai pocoknyulak nem alszanak téli álmot. Ehelyett egész nyáron azon dolgoznak, hogy összegyűjtsék a tundra füveket, amelyek a napsütésben kiszáradnak, és így szénakupacokká tudják őket hordani. Erre szükségük lesz a téli, hidegebb hónapokban. Mert ezeket fogják elfogyasztani ősszel, télen és tavasszal, de más célja is van a gyűjtögetésnek: az év hét hónapján kényelmesen meghúzódnak alatta. Behordják a sziklák közé, és úgy használják őket, mintha egy barlang lenne. Ezekből a kis hangulatos téli „barlangokból” fognak előjönni néha, átszaladnak a havon és elfogyasztják a füvet, amiért olyan keményen dolgoztak nyáron. Az amerikai kis pocoknyúl a nyári hónapokban aktív, amikor teli szájjal ugrándozik a mezőn, télen pedig élvezi kemény munkája gyümölcsét.

Sajnos, az éghajlatváltozás a pocoknyúlnak sem kedvez. Egyre nehezebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez pedig egyáltalán nem jó, mert mint ahogy a legtöbb állatot úgy a pocoknyulat is a kihalás veszélye fenyegeti. Ha a hőmérséklet hosszú ideig meghaladja a 75 Fahrenheit-fokot (23.88°C), akkor kihalhatnak ezek az édes kis állatok. A számuk az évtizedek során amúgy is jelentősen csökkent. Viszont az ő esetükben úgy tűnik, van még remény. Sok amerikai pocoknyúl lejjebb költözött a lejtőn, és ez lehetővé teszi számukra, hogy hűvös, sziklás és árnyékos élőhelyeket találjanak a hegyi patakok mentén. Ez lenyűgöző felfedezés, mert bár elég lassan alkalmazkodnak a gyorsan változó bolygóhoz, de a lassúság ellenére mégis mutatnak némi alkalmazkodási készséget.

Forrás:

wikipedia

deirdredenaliphotography.com